Jancsi és Juliska

...mert volt Juliska több is, s persze Kata, Márta és Sára – mind-mind gyönyörű és copfos, nagy kék szemekkel. Mert az emberfia már gyerekként is szerelembe eshet, s azt gondolja, hogy ez már egy életre szól. De az igazi szerelem te voltál, Jancsi, meg a Kálmán, s persze a Puskás Lajos, a Berendy Pali és a többiek. És ez valóban egy életre szólt. A gyerekember már nagyon is kötődik, már telis-tele van érzelmekkel, vágyakkal és szenvedéllyel.

Sírni a Vasas miatt.

Átéltem sokszor. S ezzel aligha voltam egyedül. Hiszen a csapat, amely egyszer csak előbukkant az érzelmek tengerében, talán a legfontosabb lett. Megannyi emlékkép a legendás Vasasról. A világ egyik legjobb csapatáról.

S rólad, Jancsi, a letolt sportszárú csatárról.

Alighanem te vagy az egyetlen magyar futballista, aki a francia L’ Équipe címlapján szerepelhetett. S a hatalmas, impozáns fotód mellett ott állt a vaskos betűkből szedett mondat: Monsieur Gol! Nem csoda, hogy tiszteltek a franciák, elvégre négyet rúgtál nekik egy meccs alatt. És ugyancsak te vagy az egyetlen magyar labdarúgó, akiről futballcsapatot neveztek el Chilében, s akinek az emléktáblája ma is ott virít egy chilei épület falán. Büszkék vagyunk rád, Jancsi! S azok leszünk, míg világ a világ. Te vagy nekünk, vasasoknak Pelé, Maradona, Messi, Albert Flóri. Te, a vékonyka roma gyerek, aki a szegénységből és a szerénységből elindulva meg sem állt a világhírig. A László Kórház csapatától kerültél Angyalföldre, de hát ez már történelem.

A Vasas legfényesebb történelme. Négy bajnoki cím, gólkirályság 1966-ban, három KK-diadal, De ezek csak számok, ennél többet, sokkal többet adtál nekünk, szurkolóknak. Látványos, ellenállhatatlan futballt, emlékezetes gólokat, sok-sok szenvedélyt, és mindenekelőtt klubszeretetet. S neked, még azt is elnézte, megbocsájtotta, tán még mosolyogva is fogadta a piros-kék szurkolótábor, hogy a 21. születésnapodon felhúztad magadra az Angyalföldön nem különösebben népszerű zöld-fehér Fradi-mezt. Ma már szinte hihetetlen, de a Ferencváros 1963 márciusában a sok sérült, és hiányzó miatt kölcsönkért a Vasastól, a román Petrolul Ploiesti elleni VVK negyeddöntőre.

De a Fáy utca volt az igazi otthonod. S persze a Népstadion, ahol rangadókat döntöttél el, ahol szédületes tempóban futballoztál, s ahol olykor tapsra ragadtattad még az ellenfelek szurkolóit is. Játszhattál volna a világ bármelyik csapatában. A brazil Santos, Pelé csapata, és a világkupa győztes uruguayi Penarol konkrét ajánlatot is tett, csakhogy neked fontosabb volt a paprikás csirke, Budapest nappali és éjszakai hangulata – no meg a Vasas.

Imádott csapatod, amely nem hálálta meg a hűségedet.

A magyar futball fő bűnei között ott szerepel, hogy téged 29, barátodat, másik legendánkat, Mészöly Kálmánt 30 esztendősen visszavonultattak. Még leírni is borzalom. A klub vezetői tették mindezt azután, hogy olykor-olykor megmártóztatok az éjszaka tengerében, s vizesen, csapzottan ébredtetek másnap, amikor már edzésre kellett menni. A hetvenes évek elején a magyar futball már kezdett távolodni a profi szemlélettől és a világelittől. A „Húzd rá cigány!” no meg az Emke bár túlságosan vonzónak tűnt, ezért is történhetett, hogy 1972. május 31-én Egerben, a helyi Dózsa ellen 3–1-re elveszített bajnokin játszhattál Mészöly Kálmánnal együtt utoljára tétmeccsen a Vasasban. Imádott csapatunk akkor már március óta nem nyert, gyalázatos tavaszt produkált, és ti lettetek a bűnbakok.

De csak a szépre emlékezzünk Jancsi! Az olimpiai bajnoki címedre 64’-ben Tokióból, a braziloknak lőtt csodagólodra 66’-ból, a világválogatottbeli szereplésedre 68’-ból, a búcsúmeccsedre ’74-ből. S persze, az lenne az igazi, ha bölcs, nyugodt nyugdíjasként ott ülnél hétről hétre a ministadionunkban. Csakhogy a sors nem adta ezt meg neked. 290 Vasas-meccsel, 168 góllal a hátad mögött kocsmát vezettél, és egy kelenföldi kiskocsmában töltöttél ki egy totó-szelvényt, amikor 1989 szeptemberében megállt a szíved, és az asztalra borultál. Barátod, Mészöly Kálmán épp a Fáy utcai stadion éttermében szervezett egy összejövetelt nektek, korábbi Vasas-játékosoknak. Te már nem lehettél ott Jancsi. Kálmán zokogva fogadta a hírt a halálodról. S aki ismert, aki látott valaha játszani, aki néha „brazilnak” becézett, azóta is sirat. Az elvesztéseddel a Vasas is meghalt kicsit.

Nyugodj békében, Farkas János!

Fotó: MTI / Petrovits László