László András: Szerényen, de serényen tesszük a dolgunkat!

Sorozatban hat győzelemnél tart a csapat a bajnokságban, a tabellán immáron a hatodik helyet foglalja el, és a Hódmezővásárhellyel karöltve a legjobb formában lévő együttesnek számít a Dél-Keleti csoportban. Bíztál hasonló menetelésben, vagy a srácok a te várakozásaidat is felülmúlják?

Előzetesen az volt a tervünk, hogy a Martfű meccsig bezárólag zárjuk le a biztos bennmaradás kérdését – amellett természetesen, hogy fiatal tehetségeinknek minél több játékpercet biztosítsunk. Szerencsére ez a vártnál is jobban sikerült, aminek természetesen örülünk, ahogyan az immáron hétmeccses veretlenségi szériánknak is. Van azonban még hátra öt forduló és fontos feladatok várnak ránk, így nem ülhetünk a babérjainkon.

Csak összehasonlításképpen: az előző hetekben legyőzött Cegléd-Pénzügyőr-Monor-Kecskemét II.-Füzesgyarmat-Martfű hatos ellen az őszi idényben nyolc pontot szereztünk – 2 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség – a mostani, 18-hoz képest...

Elvégeztünk egy kőkemény téli felkészülést, amelybe a játékosok beleálltak, ez a munkamorál pedig nemcsak akkor, hanem hétről hétre jellemző rájuk. A fizikális felkészítésnek és az erőnlétnek óriási szerepe van a mostani sikerekben, ehhez jön hozzá, a játékosállományhoz alkalmazott játékrendszerünk is. A szakmai stáb nagy egyetértésben dolgozik, az öltözői hangulat is rendben van, egységesek, szervezettek és fegyelmezettek vagyunk. Szerényen, de serényen tesszük a dolgunkat!

Ha egy valamit kellene kiemelned, miben sikerült a leginkább előrelépnie a csapatunknak tavasszal?

Megtanultunk nyerni! Azokon a szoros meccseken ugyanis, amelyeken ősszel csak egy pontot szereztünk, vagy még annyit sem, most kivétel nélkül győztesen hagytuk el a pályát. Ettől függetlenül van bennem némi hiányérzet, mert ezeket a találkozókat is lezárhattuk volna sokkal hamarabb, ha jobb a helyzetkihasználásunk. Általában viszont a nehezebb utat választottuk, így 90 percen át tartó, folyamatos koncentrációra volt szükség, de szerencsére ezt is megoldottuk. Fontos egyébként, hogy több játékrendszerben is tudunk futballozni, elő is fordult, hogy bele kellett nyúlni egy-egy meccsbe, de szeretjük nyomás alatt tartani és hibára késztetni az ellenfeleinket, ezeknek is kulcsszerepe van a jó eredményeinkben.

Egy játékost aligha lehetne kiemelni a mostani, nagyszerű szereplés vezéralakjaként, de kik azok, akiknek elévülhetetlen érdemei vannak ebben?

Tudom, hogy közhelynek hangzik, de ezeket a sikereket tényleg nagybetűs csapatként értük el. Mindenki tudja a feladatát a pályán, legyen szó kapusról, vagy mezőnyjátékosról egyaránt. Minden poszton szigorú keretek között teszik a dolgukat a játékosok, amit a saját extráikkal egészítenek ki. Megtaláltuk a fiatalok és az idősebbek közti arányt is – bár ez az idős dolog kicsit viccesen hangzik, tekintve, hogy 22 éves a rangidős a csapatunkban... Arra viszont nagyon büszkék vagyunk, hogy amíg a bajnokság előírása szerint 90 percet kell a pályán töltenie egy 2005-ben, vagy azután született játékosnak, nálunk volt olyan mérkőzés, amikor ez a szám 753 perc volt, vagyis átlagot számítva majdnem kilencen feleltek meg ennek a szabálynak.

Február végén Gera Zoltán vette át az NB II-es alakulatunk irányítását, akivel ellenfélként többször is találkoztatok a pályán, most viszont közösen dolgoztok a piros-kék sikerekért. Milyen a viszonyotok, gyakran egyeztettek a tehetségeinkről?

Jó a kapcsolatunk, folyamatosan egyeztetünk a játékosokról, és nemcsak vele, hanem a stáb többi tagjával is. Rendszeresen érdeklődnek és kikérik a véleményünket, gördülékeny a kommunikáció.

Pikáns összecsapással folytatódhat a Vasas II. jó szériája, hiszen vasárnap a Honvéd II. vendégei leszünk. Ezen a szinten is érezhető a két klub rivalizálása?

Egy Honvéd–Vasasnak minden szinten megvan a maga presztízsértéke, ez alól a harmadosztály sem kivétel. Ősszel ráadásul hazai környezetben 2–1-re kikaptunk a Kispesttől, így bőven van törleszteni valónk. Nehéz meccsre számítok, de folytatni szeretnénk a jó sorozatunkat.

Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával a biztos bennmaradást és a felnőtt csapatba való felfele áramoltatást nevezted meg legfőbb célkitűzésként. Ezen a téren nincs változás?

Nincs, bár a bennmaradást szerencsére már matematikailag is kiharcoltuk és jól mutat a nevünk az élmezőnyben, de továbbra is a földön járunk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mi igazából egy tranzitcsapat vagyunk az U19-es és a felnőtt együttes között. A hátralévő fordulókban szeretnénk minél több 2006-os és 2007-es fiatalnak lehetőséget biztosítani, hogy meccskörülmények között is bizonyítsanak, a következő szezonban ugyanis a 2005-ösök kiöregednek, így érdemes már a jövőre is gondolni.