Egyenlíteni!

Győztes meccsek vannak mögöttünk, de kár lenne pezsgőt bontani. Még egy alkoholmentes, grapefruit ízű gyerekpezsgőt se. Nincs miért. A bajnoki sikereknek és a kupatovábbjutásnak természetesen örülünk, csakhogy a játék... Nos, a játékra aligha lehetünk büszkék. Ajkán fontos három pontot szereztünk, de aki látta a mérkőzést (voltak szép számmal szurkolóink a vendégszektorban), nagyjából úgy érezhették magukat, mintha visszamentünk volna az időben a XX. század elejére. A futball hőskorába. Már csak a magas szárú csuka, a térd alá érő trottyos klottgyatya hiányzott.

Rúgd, és fuss!

Különösebb elképzelés, megkomponált támadások nélkül. Ez jellemezte a hazaiakat, és sajnos ez jellemezte a Vasast is. Valahogy kibekkeltük a második félidőt, az egyre jobban, bátrabban, csibészesebben (Balajti Ádám óta vártunk valami hasonlót) futballozó Tóth Milán két gólja után. Hacki Tamás füttyművész legvadabb koncertje nem okozott ekkora örömöt nekünk, mint amikor a spori végre-valahára lefújta az ajkai futballutánzatot. Ami pedig Dunaharasztiban, a kupatalálkozón történt, arra nehéz jelzőket találni. Helyi kisvállalkozók, fafaragók, lószerszámkészítők, futárok voltak egyenrangú partnereink, és játszottak ki-ki meccset a Vasassal.

Amatőrök.

Meló után, mellett futballozók.

Hahó mester, hahó játékosok!

Hol a tűz, hol a szenvedély?

Mi a Vasas vagyunk!

De lépjünk tovább, spongya rá, ahogy Virág elvtárs is mondta. Jön a Gyirmót, és mi ezzel a kis csapattal szemben is lépéshátrányban vagyunk. Már ami a statisztikát illeti. A másodosztályban négyszer győztek ellenünk, mi háromszor vertük őket, két döntetlen mellett. S bizony, a múlt eredményeit böngészve mindjárt szembe jön két 4-0-s vereség ellenük. Egyszer 2014 áprilisában, vendégként kaptuk a négy gyomrost, de úgy, hogy a zuhogó esőben nagyjából ötszáz angyalföldi drukker énekelt, és szurkolt négygólos hazai vezetés után is. Még Sisa Tibor, a Gyirmót akkori edzője is elismerően beszélt a Vasas-táborról. 

A másik négyest Újpesten kaptuk, albérletben. 

A naptárak 2018-at mutattak, és nekünk nem is volt rossz csapatunk. Már játszott Hinora Kristóf, Szivacski Donát, ott volt a pályán Vaskó Tamás, Szatmári Lóránd, Birtalan Botond és Balajti Ádám is. Azon a találkozón mondta az egyik gyirmóti vezető, hogy a Vasas-tábor a legbunkóbb az országban. Válaszoltunk neki, hogy értse, hol is van… De a Gyirmót volt az is, amely néhány éve egy nem akármilyen szerencsehullámra felkapaszkodva, a szezon végén minket beelőzve jutott az NB I-be.

Persze, ha mi akkor nyerünk Nyíregyházán, a Bayern Münchent is megverhették volna…

De ez már a múlt. Vasárnap délután újabb három pont a cél, hogy felzárkózzunk. Nem lehet elégszer leírni és kihangsúlyozni: ez a keret igenis alkalmas a feljutás kivívására. Vannak a másodosztályban kiemelkedő képességű játékosaink, akiket igazi csapattá formálva nem kellene féltenünk senkitől. 

A Gyirmóttól sem.

Így, ilyen hangulatban várjuk a vasárnap délutáni mérkőzést.

Egyenlíteni az örökmérlegben.

Mindörökké Angyalföld!