Helyünk a térképen

Mielőtt esélyt latolgatnánk, álmokról, vágyakról, elvárásainkról írnánk és beszélnénk, muszáj megállni egy pillanatra, mert a Vasas ugyan újra másodosztályú csapat lett, s a közelmúltban többet szerepelünk az NB II-ben, mint a legjobbak között, ám a múltunk, az ezerszer büszkén emlegetett múltunkra akkor is büszkék vagyunk. Innen, Angyalföldről üzennénk mindenkinek, hogy nekünk itt megvannak a csodálatra méltó és kellő történelmi gyökereink ahhoz a hagyományainkkal együtt, hogy nagy klubként emlegessenek bennünket.

Tisztelettel elismerve mindazt, amit a Vasas legendás játékosai produkáltak.

Ezért is fontos, hogy ez lőttünk álló szezonban újra erőt mutassunk, hogy akik legyintenek ránk, elfelejtenek vagy lenéznek minket, azokban is tudatosuljon, hogy a Vasasnak nem csak múltja, hanem jelene és jövője is van. Végigkinlódtuk az elmúlt szezont, végignéztük - a nézhetetlent. Mert a játékunk, ha lehet ezt annak nevezni, igencsak illúzióromboló volt. A túlbiztosított, hátul passzolgatós, még az ellenfél vezetésénél is tolatva, riadtan előadott produkció nem volt méltó a klubunkhoz.

A gyávaság nem méltó a Vasashoz. Ennek lett az eredménye a kiesés, a rengeteg idegborzoló döntetlen, minden idők leggyengébb Honvédjától elszenvedett vereség (!) és a négy, mindössze négy győzelem a nevünk mellett. S akkor még nem beszéltünk a Budafok elleni lélekromboló kupaelődöntőről.

De megint vonalat kellett húznunk a valóságban és a lelkünkben egyaránt.

Nincs idő sebeket nyalogatni, megsértődni. A szokásos: „én ezekre nem vagyok kíváncsi…”-szerű mondatokat el kell felejteni. Mert az ember nem hagyja el a szerelmét akkor sem, ha meghízott, ha alacsonyabb lett, ha már nem tud főzni, s ha már a smink sem segít rajta.

A Vasas az életünk.

Tetszik, nem tetszik - akár hadakozhatunk is ellene.

Oda kell állni a csapat mögé, és ezt megtette már a Vasas-tábor az elmúlt években, évtizedekben számtalan nehéz pillanatban. Átéltünk mi mindent, amire még rémálmainkban sem gondoltunk. A legelső kiesést, a kizárást, a csapat és meccs nélküli hónapokat, a reménytelenséget. Sírtunk, koszorút készítettünk, gyászbeszédet írtunk, aztán újra belelkesedtünk. Riadtan néztünk kókler edzőket a kispadon, álbefektetőket, kamukirályokat a VIP-szektorban, akik soha egy fillért sem hoztak, csak a nagy dumát. De túléltünk mindent.

És túléltük ezt a nyarat is, mert voltak bizony kritikus pillanatok, hogy akkor hogyan, s merre tovább, nem is tudjuk mi zajlott a háttérben ahhoz, hogy mégis erős kerettel vágjunk neki a másodosztályú szezonnak. Erős, első osztályú kerettel. S ez most nem valamiféle hurráoptimizmus, vagy önbecsapás, hanem tény. Olyan keretünk van, amelynek illik, sőt kötelező feljutó helyen végeznie. A háttér e jelek szerint stabilizálódott, a tulajdonosi kör vállalta a továbbiakat, biztosítja a megélhetést és a jövőképet. Elsősorban ennek kell örülnünk, no meg annak, hogy rengeteg tehetséges fiatallal büszkélkedhetünk.

És jó lenne őket minél többször a pályán látni.

A kezdőcsapatban vagy csereként beállva minél hosszabb ideig a zöld gyepen.

Ők a Vasas - és belőlük lehet a jövő Vasasa.

A Budafokkal kezdünk vasárnap este hét órakor, előtte lesz egy gálameccs, rég volt ilyen, de most az összefogás eredményeként a klubvezetés támogatásával kifutnak a pályára korábbi kedvencek, a Vasas Öregfiúk, hogy focizzanak egy jót a Magyar Öregfiúk Válogatottal.

Mészöly Kálmán emlékére - a Szőke Szikla tiszteletére.

Hármas számú legendás mez lesz visszavonultatva.

Ünnepi délután lesz ez a Fáy utcai stadionban, és remélhetőleg néhány ezer, a lelátóra visszatért Vasasos örömünnepe egyben. A Budafoknak tartozunk a revánssal, s nem csak a kupakiesés miatt, néhány éve a Covid-járvány közepette ők jutottak fel az idény közben lefújt bajnokság végén, miután üldözni és lehagyni próbáltuk volna őket. Megszámlálhatatlan kellemes idénynyitó emlékünk van. Hirtelenjében egy 1999. augusztus 6-i meccs emléke sejlik fel, az is fővárosi találkozó volt, de az ellenfél nem a Budafok, hanem a Ferencváros volt, a helyszín pedig az Üllői út. Komjáti Bandi ült a kispadunkon, elöl Kabát és Sowunmi, egészen kiváló játékkal nyertünk kettő-egyre, Galaschek Peti és Juhár Tomi góljával, Fradi-veréssel kezdtük a szezont, és a győzelem megadta az egész idény hangulatát.

Most is ez a vágy. Kapjuk el a Budafokot, de úgy, ahogy ők tették ezt velünk néhány hónapja azon a gyalázatos emlékű meccsen. Üzenet lenne ez a riválisoknak!