Szezonértékelő interjú a Vasas Futball Club sportigazgatójával

Egy hónappal a bajnokság befejezése után hogyan értékeli az elmúlt szezont? Milyen okok vezettek a mindannyiunk számára csalódást jelentő kieséshez?
- A kiesés összetett folyamatok eredménye volt, nem lehet egyetlen okot kiemelni. Azzal kezdeném, hogy csapatként nem voltunk elég egységesek, hiányzott az a kohézió, ami szükséges lett volna a sikerhez. Nem gondolom, hogy a keret játéktudásának minőségével volt a legnagyobb gond, mert ha így lett volna, hétről hétre lefociztak volna minket. A szoros meccseket viszont nem tudtuk a magunk javára billenteni, hiányzott az a plusz, amit a csapategység adhatott volna. Véleményem szerint ez volt az elsődleges probléma, de persze nyilván voltak szakmai gondok is. A szakmai stáb és a játékosok között nem volt mindig megfelelő az összhang, mi pedig erre nem reagáltunk időben. Emellett objektív tény, hogy kevés gólt lőttünk. Annak ellenére is, hogy sok támadó volt a keretben, olyan labdarúgók, akik korábbi klubjaikban eredményesek voltak. Kevés helyzetet alakítottunk ki, azokat pedig rossz százalékban használtuk ki. Gyakran túl defenzív volt a taktikánk, a keret pedig nem az ilyen típusú játékra lett kialakítva. Ez pontokat, döntetleneket hozott ugyan, de győzelmi szériák nélkül nem lehet bennmaradni. Általában hátrányban kezdtünk el bátrabban futballozni, de ilyenkor hiába álltunk közel a jobb eredményhez, szinte semmi sem jött össze. Az idevezető út kapcsán hozzátenném, hogy a feljutást követő átigazolási időszakban szerettük volna tovább erősíteni a csapatot az élvonalra, de csupán arra volt lehetőségünk, hogy elsősorban szabadon igazolható játékosokban gondolkodhattunk. Nyilvánvalóan tudtuk, hogy ha valaki szabadon szerződtethető, annak oka van, és az ilyen helyzetek kompromisszumokkal, kockázattal járnak, de az adott helyzetben ezt vállalni kellett. Egyedül Holender Filipért fizettünk jelentősebb átigazolási díjat, érzésem szerint nem is csináltunk rossz üzletet vele. Azt is be kell látni, hogy bár igyekeztünk versenyhelyzetet teremteni minden poszton, ez nem működött igazán, sőt bizonyos szempontból kontraproduktívvá vált. A kevés játéklehetőség a keret egy részénél feszültségeket szült, amit az eredménytelenség tovább erősített. Talán túl sok volt az öltözőben az ego és túl kevés a karakter. Az egok gyakran kioltják egymást, a karakterek viszont építik a csapatot a pályán és azon kívül is, mérkőzéseket képesek eldönteni a kiélezett helyzetekben, utóbbi nálunk az egész szezonban hiányzott. 

A kiesés után felajánlotta a lemondását. Úgy érzi, ezzel a lépéssel a klub érdekét szolgálta volna?
- Valóban volt egy ilyen beszélgetésünk, mert ezt kívánta a becsület. Ugyanakkora szerepem volt a kiesésben, mint korábban a feljutásban, ha az ünneplésnél tudtam fogadni a gratulációkat, akkor a kiesés után illik felajánlani a lemondást. Úgy gondoltam, ha a többségi tulajdonos részéről felvetődne, hogy nélkülem könnyebb lenne építeni a jövőt, akkor megkönnyítem a dolgot. Végül hamar rövidre zárta ezt a kérdést és nem fogadta el a lemondásomat. Tükörbe tudok nézni az elmúlt évek munkája után, mindent megtettem a klubért, a csapatban pedig benne volt a képesség, hogy kiharcolja a bennmaradást, de az előbb említett okok miatt ez végül nem sikerült. 

A bajnokság lezárását követő állománygyűlésen Nagy György többségi tulajdonos által megfogalmazott elvárásoknak megfelelően Önnek két hete volt arra, hogy 800 millió forinttal csökkentse a következő szezon költségvetését. Hogyan telt ez a 14 nap?
- Az egy rettenetesen nehéz helyzet volt. A tulajdonosváltás óta mindig azért dolgoztunk, hogy erősödjön a klub, ezért szerződtettünk játékosokat, és úgy fogalmaznék, hogy sokszor előre menekültünk. Ezalatt azt értem, hogy az NB I és az NB II bevételei között óriási a különbség, ezért már a korábban másodosztályban történt igazolások abban a reményben történtek, hogy a befektetés – ha anyagilag nem is – legalább szakmailag megtérül, ha feljutunk az élvonalba. Tulajdonosi szinten folyamatosan többet invesztáltunk a klubba, mint amennyi az adott szinten elvárható normál fenntartáshoz szükséges, hiszen invesztíció nélkül a feljutás sem lett volna meg. A kiesés és néhány egyéb körülmény viszont új helyzetet teremtett. Az említett összeg megtakarításához a fő eszközök a létszámleépítés, a bércsökkentések és az átszervezés voltak. Ezt úgy kell érteni, hogy az élvonalbeli béreknél eleve előre alacsonyabban meghatározott NB II-es bérekből kellett tovább csökkenteni, vagyis a másodosztályra vonatkozó fizetésekből kellett átlagosan további 30 százalékot lefaragni. Tudom, hogy a kiesés után egy ilyen helyzetben a szurkoló és a közvélemény egyaránt fejeket követel, de a munkajognak megfelelően kellett eljárni a jogi és szakmai szempontok figyelembevétele mellett. Két hét alatt összesen 35 játékossal és menedzsereikkel kellett tárgyalnom és írásban megállapodni a bércsökkentésről, illetve számos esetben a szerződésbontásról. Volt, akivel háromszor ültem le, de végül a bércsökkentések, a szerződésbontások, némi átszervezés és további tulajdonosi áldozatvállalás segítségével megoldódott a helyzet és összeállt a következő szezonra tervezett költségvetés.

Mennyire volt reális veszélye annak, ami több médiumban is megjelent, miszerint a Vasas SC-hez kerülhetett volna 1 forintért a labdarúgócsapatunk, ami állítólag egyenlő lett volna a profi futball megszűnésével?
- Valóban felvetődött ez az opció arra az esetre, amennyiben az említett költségvetés csökkentési terveket a rendelkezésre álló két hét alatt nem sikerült volna aláírt megállapodásokkal megalapozni. Az anyaegyesület jelenlegi lehetőségeivel nem vagyok tisztában, de a múltbeli tapasztalatok alapján ez a lépés akár nehéz helyzetet is eredményezhetett volna.  

Bár jelentősen csökkent a játékoskeret létszáma, az alapemberek Angyalföldön maradtak, ellentétben a 2018-as kiesés utáni állapottal. A költségcsökkentés mellett a csapat magjának egyben tartása is célként volt megfogalmazva?
- A tárgyalásoknál végig fontos szempont volt, hogy a gazdasági célok megvalósítása és a jogi lehetőségek figyelembevétele mellett a szakmai szempontok is érvényesüljenek. Az elsődleges cél az volt, hogy tartsuk meg az értékeinket, ez pedig nagyrészt sikerült. A tulajdonosváltás óta eltelt időszak legnehezebb projektje volt ez a két hét, hiszen voltak olyan labdarúgóink, akik élvonalbeli kluboktól kaptak anyagilag is kedvezőbb ajánlatokat, miközben arról kellett meggyőzni őket, hogy maradjanak velünk a másodosztályban, ráadásul az előzetesen meghatározott NB II-es fizetésüknél alacsonyabb bérezéssel. A legfőbb érv pedig az lehetett, hogy ha együtt kerültünk ide, akkor együtt is másszunk ki ebből. Összesen tizenegy játékossal és három stábtaggal bontottunk szerződést, ám a korábbi időszak legtöbbet játszó alapcsapatából csak Silye Erik és Ilyinbor Patrik távozott, mindenki mással már aláírt megállapodásunk van a folytatásról. Azokkal a labdarúgókkal bontottunk szerződést, akikkel szemben erre jogilag lehetőség volt, vagy szakmailag nem tartottunk igényt rájuk, illetve volt köztük olyan is, aki érezhetően nem tudott azonosulni a jövőbeni céljainkkal. Persze, könnyebb út lett volna elengedni a csapat gerincét, esetleg pénzzé tenni azokat, akiknél ez szóba jöhetett volna, ehhez képest első körben pont velük akartam megállapodni. Fontos volt, hogy a szakmai szempontok is érvényesüljenek, megtartsuk az értékeinket, illetve bíztam benne, hogy ha a csapat alapemberei maradnak, akkor a többiekkel is könnyebb lesz megegyezni. 

A változtatások után várhatóan hány tagú kerettel vágunk neki a Merkantil Bank Ligának?
- A felkészülést 24 fős kerettel kezdtük meg.

Tervezi-e a klub új játékosok leigazolását? Milyen átigazolási politikája lesz idén a Vasas Futball Clubnak?
- Lehet, hogy egy-két hiányposztra még érkezik játékos, de ennél több nem várható. Lehetőségünk és tulajdonosi szándék sincs erre. Ami pedig a jövőt illeti, a múltból tanulva az elsődleges szempont a csapatkohézió kialakítása lesz, szűkebb kerettel pedig ezt könnyebb megvalósítani. Emellett szeretnénk lehetőséget adni a fiataloknak, a saját utánpótlásunkból is érkezik játékos az első csapathoz, de országszerte is figyeljük a fiatal tehetségeket. Az NB II-ben egy 2004-es, vagy annál későbbi születésű játékosnak kötelező lesz pályára lépnie, úgyhogy a fiatalok előtt nyitva áll az ajtó.

Ezek szerint továbbra is él a korábban megfogalmazott, kizárólag magyar játékosokra és lehetőleg saját nevelésű, tehetséges fiatalokra épülő klubfilozófia?
- Igen, a klubfilozófia a jövőben is velünk marad, azzal a megjegyzéssel, hogy a fiatalok beépítésének tekintetében is sokkal jobban kell dolgoznunk. Ezen a téren is elégedetlen vagyok, a mindenkori szakmai stáb felé határozott kérésem, hogy bátrabban nyúljunk a fiatalokhoz. Ami a közeljövőt illeti, ezzel a kerettel reális cél lehet a visszajutás az NB I-be, ezért tartottuk egyben a csapat gerincét, de emellett muszáj beépíteni a fiatalokat is. Tudom, hogy nem egyszerű feladat egyszerre szállítani az eredményeket, építeni a csapatkohéziót és integrálni a tehetségeket, de ez a célunk. Jussunk fel, invesztáljunk a csapatba, hozzunk máshol már kipróbált játékosokat – ez volt a múlt gyakorlata. A jövő pedig az lehet, hogy jussunk fel, de kizárólag olyan csapattal, ahol egységes az öltöző, ahol a játékosok átérzik, mit jelent Vasas-mezben futballozni, és ahol bátran támaszkodunk a fiatalokra. Csak akkor van értelme a folytatásnak, ha képesek leszünk ezen az utóbbi úton továbbmenni.

Tavaly a fiatalok fejlődését egy másodosztályú kooperáció is segítette, idén is lesz ilyen lehetőség, vagy miután NB II-ben szerepel a klub változott a helyzet?
- Nincs erre lehetőség, csak az NB I-es csapatoknak lehet kooperációs partnerük. Tartalékcsapatunk viszont lehet továbbra is. Hozzáteszem, nagyon jelentős összeget tudtunk volna megtakarítani, ha nem indítjuk el az NB III-ban a tartalékcsapatunkat, de szakmailag, a fiatal labdarúgók felnőtt futballba történő integrációja szempontjából kulcsfontosságú volt, hogy továbbra is legyen második számú együttesünk. Az akadémiáról U17-től felfelé az összes kiemelt tehetséget felhozzuk ebbe a csapatba, érkeznek még 2007-es születésű játékosok is, úgyhogy a tartalékegyüttest nem engedjük el és mellette pedig az U19-es korosztályt is elindítjuk.

Úgy tűnik, hogy bizonyára elégedett az akadémia felső szekciójában az elmúlt szezonban dolgozó edzők munkájával, különben nem tartotta volna alkalmasnak őket a Vasas FC felnőtt csapatainak kispadjára.
- Valóban, korábban Desits Szilárd és most Nagy Gábor egyaránt az akadémiáról érkezett az első csapat kispadjára, Schindler Szabolcs az előző idényben az U19-nél, László András az U16-nál volt edző. Nem az edzőkeringőből választottunk szakembert, hanem szinte a felnőtt szakmai stáb nagy része az akadémiáról került fel abban a reményben, hogy így jobban érvényesül a Vasas-kötődés, ráadásul – mivel ezek az edzők jól ismerik a klubnál futballozó fiatalokat – az átjárás is gördülékenyebb lehet a felnőtt csapataink, valamint az utánpótlás korosztályú együttesek között. 

A szurkolók közül többen elfordultak a csapattól. Az okokat - többek között - a küzdeni akarás hiányával és a győzelmek elmaradásával indokolták, de azt is kifogásolták, hogy mérkőzés után a csapat nem köszöni meg - vagy nem úgy, ahogyan azt ők korábban megszokták - a szurkolók biztatását. A stadionban és az online fórumokon megfogalmazott kritikákat minden esetben jogosnak tartja?
- Ahogy az idény során már megtettem a csapat előtt, a bajnokság végén külön is beszéltem Berecz Zsombor csapatkapitánnyal és hangsúlyoztam neki, hogy a csapat erkölcsi kötelességének tartom a mérkőzések után kimenni a szurkolókhoz. Akármennyien látogatnak ki a mérkőzésre, akármi az eredmény, akárhol játszunk, a szurkolást meg kell köszönni. Akadnak olyan drukkerek, akik egész héten arra spórolnak, hogy hétvégén kifizethessék az útiköltséget és a belépőt, és egyébként is mindenkinek jár a köszönet, aki a szabadidejét és a pénzét a Vasasra áldozza. Ez alapdolog, épp ezért zavar nagyon, hogy a múltban ez nem mindig történt meg. Az előző idény után muszáj visszaszerezni a szurkolók bizalmát, rossz volt nézni, hogy a nálunk nem sokkal jobban szereplő Fehérvár és a Honvéd elleni meccseinken az utolsó fordulókban is megtelt a vendégszektor, ezzel szemben minket a síri csend jellemzett. A Vasas nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a drukkereket, épp ezért fontos a párbeszéd és a kommunikáció a szurkolókkal, a szervezett szurkolói csoportokkal. A Vasas Szurkolói Klub képviselőivel nemrég már egyeztettük a fontosabb szempontokat, korábban az Armatával is sor került ilyenre, velük a napokban is lesz egy újabb eszmecsere, de természetesen a közösségi oldalakon működő csoportok adminisztrátoraival is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Szeretném, ha a jövőben változna a mostani helyzet, muszáj, hogy a csapat és a tábor ismét egymásra találjon. Ezért mindent megteszünk a jövőben, és természetesen a szurkolóktól is várjuk a javaslatokat, nyitottak vagyunk.

Milyen lépéseket tervez a klub a drukkerek felé annak érdekében, hogy a szurkolók és a csapat újra egymásra találjanak és visszatérjen az a pozitív szemlélet, amely a tulajdonosváltás időszakában jellemezte a Vasas-családot?
- Ha a szurkolók azt látják, hogy a pályán lévő játékosok valóban átérzik, mit jelent Vasas-címerrel a szívük fölött futballozni és esetleges rosszabb teljesítmény esetén is a megfelelő akarattal és alázattal lépnek pályára, biztos vagyok benne, hogy a csapat mellé állnak. Ahogy azt korábban említettem, a mindenkori szakmai stábtól azt kérem, hogy bízzanak a Vasas-kötődésű fiatalokban, vélhetően a szurkolóink is türelmesebbek lesznek velük, mint másokkal. Ugyanakkor nem akarom megkerülni a kérdést, mert vannak ennél konkrétabb lépések is. Apróságnak tűnhet, de egy változás már biztosan lesz a múlthoz képest: az edzésekre ismét jöhetnek majd a szurkolók. A mindenkori edzői stábnak természetesen lehet igénye a zárt kapus edzés, de sportigazgatóként annyit ígérhetek, hogy főként a hét eleji tréningeknél, a kevésbé taktikai jellegű edzéseknél megnyitjuk a kapukat a drukkerek előtt, szeretettel várjuk őket. Emellett a hazai edzőmeccsek is nyilvánosak lesznek a mostani felkészülési időszakban, egyedül a bajnoki rajtot megelőző utolsó felkészülési találkozó lesz zárt kapus, ahogy ez a szakmában általánosan megszokott, ennyi megértést most is kérünk a szurkolóinktól. Ezek azonban természetesen csak az első lépések.

Az elmúlt időszakban többször változott az Illovszky-stadion és a Fáy utcai labdarúgó edzőcentrum vagyonkezelői helyzete. A jelenlegi állapot szerint a Vasas FC és az Akadémia részéről bérleti díjat kell fizetni azért, hogy a felnőtt és utánpótlás csapataink edzhessenek és bajnoki mérkőzéseket játszhassanak a Fáy utcában. Mit jelent ez a gyakorlatban és hogyan befolyásolja a klub működését?
- A Vasas FC 2021-ben átvette a vagyonkezelési jogot a Fáy utcai sporttelep labdarúgó edzőcentruma és az Illovszky-stadion tekintetében, mert az volt a szándékunk, hogy a sportszakmai szempontok maradéktalanul érvényesülhessenek és a Vasas labdarúgópályáit edzések céljára kizárólag Vasas-labdarúgók használhassák, valamint hosszú távon is megfelelő jogi garanciák álljanak rendelkezésünkre ahhoz, hogy pályaépítéseket hajtsunk végre és fejleszthessük az igencsak fejlesztésre szoruló edzőcentrumunkat. A stadion és a labdarúgó edzőcentrum fenntartása jelentős anyagi terhet jelentett a klub tulajdonosai számára az elmúlt időszakban. Közben az energiaválság következtében a költségek tovább nőttek, immáron elviselhetetlen terhet jelentve számunkra, ezért a közelmúltban visszaadtuk a vagyonkezelést az államnak, ami azt jelenti, hogy mostantól jogilag bérlők vagyunk a Fáy utcai sporttelepen. A költségvetésünkben a Fáy utcában található pályák bérleti díja is szerepel a kiadási oldalon, ami jelentős tételt jelent.

Aki az elmúlt hetekben, hónapokban Angyalföldön járt, az tapasztalhatta, hogy valami készül, hiszen munkagépek sora lepte el a Fáy utcát és a régi Csatornázási Művek pályáját. Milyen fejlesztések zajlanak, zajlottak a Vasas labdarúgása érdekében?
- Az utóbbi évek egyik leginkább megoldásra szoruló feladatát az jelentette, hogy az első csapatnak, illetve az NB III-ban szereplő tartalék együttesnek közösen egyetlen szabvány méretű füves edzőpályája volt, az akadémiának pedig még annyi sem, csupán néhány futsal pálya mellett egyetlen teljes méretű műfüves pályája. Miközben a riválisok többségénél kifogástalan infrastruktúra állt rendelkezésre, nálunk többször előfordult, hogy felkészülési időszakban az egyetlen szabvány méretű füves edzőpályán napi négy edzést vezényeltek a két felnőtt csapatunknak. Az országos produktivitási rangsor harmadik helyén álló akadémiánk közel 400 utánpótlás labdarúgójának pedig egyetlen teljes méretű műfüves pálya jutott, ezért külső helyszíneken is bérelnünk kellett pályákat, hogy egyáltalán az edzéseket megtarthassuk.  Ezen muszáj volt változtatni, és végre eljutottunk odáig, hogy a Fáy utcai sporttelepen a Vasas FC beruházásában elkészül egy új teljes méretű füves edzőpálya. Emellett a Duna Arénával szemben, a Csatornázási Művek sporttelepével a Vasas Kubala Akadémia hosszú távú bérleti szerződést kötött, így az Akadémia beruházásában oda is építünk egy szabvány méretű füves edzőpályát, valamint egy műfüves pályát. Mindkét beruházás átadásra kerül ezen a nyáron. Annak ellenére, hogy csak bérlők vagyunk, ezek a fejlesztések elengedhetetlenek voltak a napi működésünk fenntartásához és a Vasas labdarúgásának érdekében további fejlesztéseket is tervezünk.