Vasas, ne hagyd magad!

Harmadszor ugyanabba a folyóba? Mert hömpölyög és erőt mutat a Tisza, méltóságteljesen folyik a Duna, de most nem erről van szó. Sokkal inkább a Nyíregyházával kapcsolatos élményeinkről. Még ott dolgozik bennünk az elmúlt forduló kínkeserve, a Balmazújvárosban elszenvedett három–egyes vereség a Szparitól. Lehangoló élmény volt, az ellenfél gyorsabban, tervszerűbben, s tán nagyobb tűzzel futballozott, mint a mi csapatunk. A Nyíregyháza immár harmadszor döfi belénk a kést, vagy hogy a folyós hasonlatnál maradva: nyomja a fejünket a víz alá.

Amikor 1981. június 17-én kikocogott a Fáy utcai stadion gyepére a Vasas és a Szpari, hatezer angyalföldi reménykedett benne, hogy legalább az ezüstérem meglesz. Természetesen az NB I-ben. Abban a szezonban sokáig azt gondoltuk, azt reméltük, hogy megnyerjük a bajnokságot. Még a véghajrában is vezettük a tabellát, hogy aztán egy Debrecen elleni váratlan vereség szertefoszlassa az álmainkat. De az ezüst még meg lehetett volna, csakhogy azon a langyos, júniusi délutánon a Nyíregyháza egy bizonyos Fecsku és Szekrényes góljával óriási meglepetésre 2–0-ra győzött. Sem Kiss Laci, sem Izsó Náci nem találta az utat a vendégek kapuja felé. Mondta is keserűen Bundzsák Dezső, az akkori edzőnk: „Az arany elvesztése után az ezüst már nem mindenkit hozott lázba a csapatban…”

Végül bronzot nyertünk, a harmadik helyen zártunk.

A Nyírségiek elvették tőlünk azt a bizonyos ezüstöt.

Aztán jóval frissebb emlék, 2021. május 9., amikor nem csak a bajnoki aranyat, de a feljutás esélyét is elvette tőlünk a Nyíregyháza. Vendégként léptünk pályára és nem hatezer, hanem hatszáz szurkoló előtt, egy gyengécske Szpari ellen, amely mintha élete meccsét játszotta volna, úgy futballozott ellenünk, és nyert megint 2–0-ra. A Hamed nevű csatáruk gúnyos mosolya bele a kamerába, beleivódott a lelkünkbe kitörölhetetlenül. Arra a meccsre még jól emlékszik Otigba Kenneth, Radó András és Hidi M Sándor. Most csak reménykedhetünk benne, hogy a legutóbbi újabb kétgólos vereség után nem fizetünk hasonlóan súlyos árat.

Hahó Vasasos fiúk ott a zöld gyepen! Ugye fel akarok jutni?

Mert mi nagyon!

És ma a Tiszakécske ellen nektek legalább úgy kell futballozni, mint tettétek azt ősszel mondjuk a Szpari ellen. Gurítottunk nekik egy hármast, és akkor a nyíregyházi kispadon nem volt pacsi, puszi és elégedett vigyor az arcokon. A Nyíregyháza nem csodacsapat, tavaly nyáron osztályzóval maradt bent a másodosztályban, ám mégis behozhatatlan előnnyel vezet előttünk. De utánuk kell mennünk – egészen az NB I-ig. Jövőre, ha még mindig itt ragadunk, ha már megint itt ragadunk a másodosztály mocsarában, alighanem sokkal nehezebb lesz feljutni. Ezt most kell véghezvinni, és közel sem irreális elvárás vagy túlzó remény ettől a játékoskerettől.

Vasas, ne hagyd magad!

Mi ezt érezzük ott a lelátón. Balmazújvárosban is szurkolt végig a tábor, és a vereség ellenére nem azt kiabálták a drukkereink, amit az ETO hívei hétfőn a Szeged elleni vereség alatt és után.

A bizalom él – a lelkesedéssel együtt.

Nem szabad hibázni, de ezzel most semmi okosan nem írtam. Győzni kell a Tiszakécske ellen úgy ahogy korábban többször is tettük. Például 1997. szeptember 20-án, amikor eddig először és utoljára játszottunk velük az NB I-ben. Négyezer lelkes drukker a Fáy utcai stadion lelátóján, és nyögvenyelős találkozón ugyan, de nyertünk 3–2-re, a góljainkat Juhár Tomi, Hámori Feri és Pál Zoli szerezték. Akkor tavasszal a visszavágón 3–0-ra nyertünk idegenben is. Ami a másodosztályú mérlegünket illeti, ötször vertük meg őket egy döntetlen és egy vereség mellett.

De ezek csak száraz tények.

Ma a jövőnkért játszunk.

Leírom mégegyszer: Vasas ne hagyd magad! Réges-régi szlogen és bíztatás ez Angyalföldön.

Abban nem bízhatunk, hogy az újabb ki tudja hányadik edzőváltáson átesett Győr, vagy a szürke eminenciásokból álló, várakozáson felül szereplő Szeged botlik. Van három pont előnyünk, és ezt bármi áron meg kell őrizni. Legalább az utolsó fordulóig, amikor itthon játszunk a Soroksárral – hogy a mi kezünkben legyen a sorsunk! De ez még odébb van. Addig kötelező kűr itthon legyőzni a Tiszakécskét és a Haladást. Kispesten pontosan tudjuk, nagy szeretettel és kivont kardokkal várnak ránk – az sem lesz egy könnyű menet.

Győrben az ETO Parkban pedig…

De maradjunk a mai napnál. Szép napos idő lesz.

Fűtsünk be az ellenfélnek.

Hogy a tűz ne csak a lelátón, a pályán is megmaradjon a szezon végéig…

Vasas, ne hagyd magad!